Találkozó a Malév-csőd második évfordulóján Február első napján a kapunyitást 19 órára hirdette a meghívó, de már háromnegyed hét körül kisebb csoportosulás várakozott a körúti mulató bejárata előtt, dacolva a csípős idővel és az esernyőt kívánó égi áldással. A nyitásra már hosszú sorban lépkedtek az egymást ritkán látó, de a találkozásnak szívből örülő volt kollégák, jó barátok. Megint együtt lehetett a volt malévesek összetartozó sokasága. Odabenn minden hely megtelt, a bárpult környéke ugyanúgy, mint az állóhelyek és a táncparkett. A zsongásban mintha mindenki beszélt volna mindenkivel. Ölelések, kézfogások, puszik, csókok jelezték, hogy ez egy igazi maléves, nem túlzás, családi találkozó... A résztvevőkből áradt a szomorú kétkedés. A válaszok nélkül maradt kérdések sem maradtak el. Szinte mindenki a máig nem múló fájdalommal firtatta: vajon kinek, kiknek a nemtörődömsége, inkább bűne, hogy hagyták csődbe jutni a patinás vállalatot? Megjegyzem, az Orfeum, amely…