2024 március 28

RSS Facebook

2012. október 31. szerda, 13:51

Az életmentő helikopter

Értékelés:
(0 értékelés)


Sergei Sikorsky magyarországi látogatása során sok időnk volt arra, hogy a múltról, édesapjáról, a helikopter születéséről beszélgessünk. Olyan volt őt hallgatni, mint egy interaktív történelemkönyvet lapozgatni, hiszen ezeket történeteket nem hallomásból ismerte. Ezt ő mind átélte az elmúlt 87 évben, s a kezdeteket még az édesapja mellett.

 








Ahhoz, hogy az aviatika fontos eseményeinek mi magunk is a részesei lehessünk, egy dolgot kell nagyon jól megválasztani, mondta Sergei viccesen: méghozzá a szüleit. Hiszen éppen annak köszönhette ő is, hogy szemtanúja volt az elmúlt évtizedek során számos repüléstörténeti eseménynek, hogy édesapja az az Igor Sikorsky volt, akit a helikopter atyjaként ismer az egész világ. Ugyanakkor kevéssé ismert tény, hogy a világ első négymotoros óriásgépét is éppen Sergei édesapja, Igor Sikorsky tervezte és építette meg az első világháborút megelőzően.

Messze a korán túlmutató szerkezet volt az Ilja Muromec, amely 1913. december 13-án szállt fel első ízben. Ez a gép volt a világ első olyan többmotoros utasszállító repülőgépe, amelyben külön utaskabin, szalon, mosdó és tolaett is volt. A törzs oldalsó ajtaján pedig a szerelők repülés közben is ki tudtak lépni a szárnyakra, hogy a négy Argus motor működését ellenőrizhessék. Az Ilja Muromecet az 1911-ben megtervezett Ruszkije Vityaz mintájára építette Sikorsky. A szintén négymotoros „Vitéz” 1913 májusában szállt fel először, bebizonyítva, hogy 600 kg-nál nehezebb terhet is képes lehet egy repülőgép a levegőbe emelni. És még az sem befolyásolta a gép repülési tulajdonságait, ha repülés közben a gépen lévő utasok előre-hátra mászkáltak a fedélzeten.

Az első Vityaz azonban 1913. június 23-án megsemmisült, amikor a repülőtéren parkolva rázuhant egy francia gyártmányú, egymotoros Morane repülőgép, jelentős károkat okozva a négymotorosban. Igor Sikorsky azonban úgy döntött, hogy azt a gépet már nem javítja meg, helyette hozzálátott az Ilja Muromec megépítéséhez.

Ezzel a második géppel számos világrekordot állított fel, többek között ez volt az első olyan repülőgép, amelyen a pilótákon kívül tizenhat utas tartózkodott egyszerre repülés közben. S ezzel a géppel repülték le első ízben a Szentpétervár és Kijev közötti 1200 kilométeres távolságot, mindössze egy közbülső leszállással, 14 óra alatt.

Sergei elmondása szerint Igor Sikorsky nem igazán rokonszenvezett a vöröshatalommal, ezért 1919-ben az Egyesült Államokba emigrált. Mivel pénze alig volt, tanárként dolgozott New Yorkban. Találkozása Szergej Rahmanyinov zeneszerzővel azonban megváltoztatta az életét, mivel a híres orosz művész egy ötezer dolláros csekket adott neki, hogy megalapíthassa saját amerikai repülőgépgyárát. Így jött létre 1925-ben a Sikorsky Aircraft Corporation.

Az indulás azonban nem volt egészen zökkenőmentes: az első prototípus csúnyán összetört. Sikorskynak szerencsére sikerült meggyőznie a zeneszerzőt, hogy egy újabb 2500 dolláros adománnyal valóban repülőképessé tudja tenni első amerikai találmányát.

Mint Sergei elmesélte, édesapja ezután repülőcsónakok tervezésével és építésével foglalkozott, s aktívan közreműködött a Pan American Airways légitársaság létrehozásában is. Tény, hogy az általa gyártott S–38-as, S–40-es, majd később S–42-es Clipperekkel repült a PanAm az első menetrendszerű útvonalain. 1940-ben például az S–40-essel térképzeték fel, hogy merre repüljenek a menetrend szerinti járatok Honoluluból a Távol-kelet különböző nagyvárosaiba.

Igor Sikorskyt már gyerekkora óta foglalkoztatta egy forgószárnyas repülő szerkezet megépítése. Tizenkét évesen el is készített egy modellt, amelyet gumival hajott meg, de az csak nem akart felemelkedni...

Időközben a Sikorsky Aircraft vállalat belépett a United Aircraft csoportba. Ekkor döntötte el Sergei édesapja, hogy ismét előveszi a helikopter megépítésének ötletét. Ehhez a United Aircraft vezetésétől kért engedélyt és tízezer dollárnyi alaptőkét. Ám a szigorú vezérkar nem látott túl nagy fantáziát egy olyan repülő alkamatosságban, amely annyivat tud mindössze többet a repülőgépnél, hogy képes függőlegesen fel- és leszállni, illetve egy helyben lebegni, ha kell. De amikor már minden elveszni látszott – mesélte a sztorit Sergei – édesapám hirtelen az elnök felé fordult, és csak annyit mondott: a helikopterrel életeket lehet majd menteni!

Hirtelen csend támadt a tanácsteremben, majd az elnök – egy nyugállományú tengerészgyalogos ezredes – Igor Sikorskyhoz fordult: – Ha ez igaz, akkor támogatjuk a munkáját.

Így kapta meg azt a bizonyos tízezer dollárt Sergei édesapja, amellyel hozzáláthattak az első helikopter megépítéséhez. A kísérletek nagyon ígéretesek voltak – mesélte Sergei –, olyannyira, hogy az elkészült első S–300-as prototípus 1941. december 8-án fel is emelkedett a levegőbe. Igor Sikorsky nem sokkal ezután összehívta a United Aircraft vezetőségét, hogy egy bemutató keretében demonstrálja: nem volt hiábavaló a befektetésük, valóban repülőképes találmány a helikopter. Miután megérkeztek a vendégek, Sergei édesapja jellegzetes kalapjában – amely még ma is megvan a gyár múzeumában – beszállt a szerkezetbe, s megmutatta, hogyan lehet felemelkedni és a levegőben maradni a helikopterrel. Miután leszállt, odalépett hozzá a tengerészgyalogos ezredes és azt mondta: – Sikorsky úr, ön valóban bebizonyította, hogy lehet repülni a helikopterrel. Láthattuk, miként ment vele jobbra és balra, sőt hátrafelé is. De mondja már meg, előrefelé is tud repülni ez a gépezet?

Mire Igor Sikorsky csak annyit válaszolt: – Hát, dolgozunk rajta...

Mindenesetre a helikopter működési elvét ő szabadalmaztatta az egyesült Államokban, s az 1929-ben beadott szabadalmi leírás szerinti módon repülnek mind a mai napig világszerte a helikopterek.

A forgószárbnyas repülőgép kifejlesztésében a következő áttörést az jelentette, amikor Sikorskyék rájöttek, hogy egy csörlőt kell felszerelni a gépre, amelynek segítségével valóban emberéleteket menthettek a helikopter segítségével. Az első ilyen légi mentést 1945. november 25-én hajtották végre egy R–5-össel, amely egy tengeren bajba jutott olajszállító hajóról mentette ki a legénységet.

Ezt látva az amerikai hadsereg azonnal felismerte a helikopterben rejlő katonai lehetőségeket, mindenekelőtt azt, hogy a háborús területen lelőtt vagy lezuhant pilótákat is ki lehetne menteni ennek a szerkezetnek a segítségével.

A sebesült, balesetet szenvedett emberek megmentésében nagyon fontos szerepe van az első egy órának, vagyis annak, hogy sikerül-e egy órán belül olyan helyre szállítani a bajbajutott személyt, ahol megfelelő orvosi ellátásban részesíthetik. Ezt az időt „arany órának” nevezik, vagyis, ha valakit el tudnak látni egy órán belül, akkor sokszorosan megnő az esélye, hogy túlélje a vele történteket. Nos – mesélte Sergei –, amióta helikopterekkel végzik a katonai kutató-mentő és MEDEVAC repüléseket, egytizenkettedére csökkent a harctéri halálozási arány. 1945, vagyis az első helikopteres életmentés óta a Sikorsky helikopterek összesen mintegy kétmillió életet mentettek meg világszerte.

Sergei azt is hozzátette ehhez a történethez, amit mindig is mondott neki az édesapja ezzel kapcsolatban: Semmit sem érne a mi találmányunk azok nélkül az emberek nélkül, akik nap mint nap használják ezeket: az ő bátorságuk és felkészültségük kell ahhoz, hogy egy vészhelyzetben helyesen cselekedjenek. Éppen ezért hálával és tisztelettel kell adózni mindazoknak, akik szerelik, üzemeltetik és vezetik ezeket a helikoptereket, mert nélkülük semmire sem ment volna az emberiség a helikopterrel.


Azt mondják az élet a legjobb forgatókönyvíró. Október 30-án tette fel a honlapjára az amerikai partiőrség ezt a videót, amely a HMS Bounty legénységének a kimentéséről készült a Sandy hurrikán tombolása alatt. 

 http://coastguard.dodlive.mil/2012/10/coast-guard-rescues-14-during-hurricane-sandy/