Különleges csemegét kínált a Ferihegyi Repülőgép Emlékpark azoknak, akik a Múzeumok Éjszakáján kilátogattak Ferihegyre. Huszonnégy évnyi pihenő után ismét feldübörgött az újjávarázsolt Il–14-es utasszállító 1900 lóerős, 14 hengeres csillagmotorja. Sokan nem is gondolnák, hogy mennyi munka van e néhány percnyi nosztalgiázásban. Ez még dióhéjban elmesélve is hatalmas munka volt.
Van egy kis csapat, amelynek tagjai az Index internetes portál egyik fórumán elindítottak egy akciót, hogy régi-új Malév-ruhájába öltöztessék az emlékpark 04-es oldalszámot viselő repülőgépét, létrehozva így a HA–MAL lajstromjelű Malvinkát.
A külső munkák közben, látva a gép viszonylag jó műszaki állapotát, felmerült a gondolat, hogy megpróbálkozzunk-e a gép felélesztésével. Mivel mindenkit izgatott a dolog, a válasz csak egy lehetett: igen.
A csapat vezetője, szellemi és szakmai atyja, Zsaludek Endre megszerezte a munkák megkezdéséhez szükséges múzeumi engedélyeket, hiszen ne feledjük, ez a gép egy múzeumi kiállítási tárgy, amelynek a tulajdonosa a magyar állam. Nagy örömmel fogadták a kezdeményezést, és Endre neve, amely igen jól cseng az oldtimer repülésben, garancia volt arra, hogy jó kezekben lesz a projekt.
Elsőként az elektromos rendszerek ellenőrzésére, javítására került sor. Ezen munkálatok során elévülhetetlen érdemeket szerzett Ruzsom Zoli barátunk, „Oldrad” mesterrel karöltve. Miután ezeket a rendszereket sikerült rendbe tenni, elkezdődött a munka a jobb oldali motoron. Ekkor csatlakozott a csapathoz Békefi Árpi, akinek a lelkiismeretes, már-már rigorózusan precíz munkájának köszönhető, hogy sikerült a motort üzemképessé tenni.
A munkák során nem kevés problémával kellett megküzdeni. Aprólékos gonddal ellenőrizték az olajrendszert, mégis ez okozta a legtöbb gondot.
Szükséges volt a futóművek, a gumik állapotának ellenőrzése, és mint kiderült, alapos javítása is, ugyanis amíg nem áll megbízhatóan a saját lábán a madár, addig szó sem lehet motorindításról. Ezt a munkát Fekete „Johnny” végezte, nagy türelemmel és alapossággal. Helyére került az a betonlap is, amelyhez a motorindítások során a gépet rögzíteni kell.
Ugyanakkor gondoskodni kellett a „személyzet” képzéséről, típusvizsgájáról is – ebben az Aerok Kft. segített. Fontos volt biztosítani azt is, hogy a gépen csak olyan emberek végezhessenek bizonyos meghatározott feladatokat, akik a tudásukról már számot adtak, és megbízhatóan képesek uralni azt a bizonyos 1900 lóerőt.
A rengeteg munka szép lassan meghozta a gyümölcsét, és úgy tűnt, hogy elérkezett az idő, amikor végre élesben is kipróbálhatjuk a motort. 2011. április 8-án izgatottan ténykedett a csapat a gép körül, elkezdtük a motor indításának közvetlen előkészületeit. Feltöltöttük az olajrendszert, majd 20 liter 95-ös benzint töltöttünk a szárnyon található üzemanyagtartályba. Még egy utolsó ellenőrzés, és már csak a reptéri tűzoltók érkezését vártuk, akik biztosították és azóta is biztosítják a motorozás idején a gépet, hogy ne történhessen nagyobb baj egy esetleges tűz esetén. Szerencsére eddig még nem volt szükség a beavatkozásukra, reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz.
Az izgalom a tetőfokára hágott, a személyzet elfoglalta a helyét, elvégezte a szükséges utolsó ellenőrzést, majd Endre kimondta a régóta várt mondatot: „A légcsavar szabad, indíthatunk!”
Árpi keze az indítómotor kapcsolóin, az enyém a gyújtáson és a gázkaron. „Felpörgetés, összekapcsolás, gyújtás” – hangzanak el a rövid szavak, és néhány másodperc múlva hiba nélkül feldübörgött a motor. Sikerült. A szemünk a műszereken, és már látjuk, nincs olajnyomás.
A rövid működés után leállunk, ismét ellenőrzés, rendben van-e minden egy hosszabb pörgetéshez. Rövid megbeszélés után ismét indítunk, a működés tökéletes, de továbbra sincs olajnyomás, és a motornál olajfolyás jelenik meg.
Kiderül, hogy az olajhűtőn több lyuk is keletkezett az évek során, ez okozta a folyást. Az olajszivattyú tengelye pedig törött.
Ismét lázas munka és egyeztetés kezdődik, hogyan tovább. Engedélyt kapunk rá, hogy a Petőfi Csarnok kiállításán található motorról lecserélhessük az olajszivattyút, természetesen csak akkor, ha a cseredarabot kiállítható állapotba hozzuk.
Az olajhűtőt kiszereljük, áthidalást kap, a döntés az, hogy valószínűleg nem lesz rá szükség, a rövid motorindítások alatt nem fog túlmelegedni az olaj.
Úgy tűnik, rendben vagyunk, ismét készen áll a gép az indításra, amit immáron nyilvánosan szeretnénk végrehajtani, megmutatva a munkánk eredményét.
...
Folytatás az Aeromagazin 2011/szeptemberi számában
Fotó: Virág Richárd (viricsi), Zoltai Péter, Karai Róbert