A szovjet-orosz rakétagyártás apostolaként emlegetett Borisz Csertok életének 100. évében, 2011 december 14-én halt meg Moszkvában. Koroljov főkonstruktőr helyetteseként, az 50-es években részt vett az R-5 - nukleáris töltet célba juttatására alkalmas - hordozórakéta létrehozásában, kozmikus eszközök irányító rendszereinek megalkotásában.
A lengyelországi Lódzban született Borisz Jevszejevics Csertok életpályája hitelesen leképezi a XX. század Oroszországának történelmét. A család azért települt lengyel földre, mert szülésznő édesanyja aktív szereplője volt az 1905. évi forradalomnak, amelynek leverését követően emigrálnia kellet Svájcba, majd Franciaországba és végül Lengyelországban talált menedéket. A világháború kezdetekor, 1914-ben oroszok tízezrei tértek vissza szülőhazájukba és Csertok családja Moszkvában talált otthont.
Csertok gyermekkorának helyszaíne örökre meghatározta jövőjét. A moszkvai Presznya kerületben működött a Hodinszkaja rádióállomás (akkoriban a legerősebb orosz adó) és nem messze volt a központi repülőtér. Iskolás éveiben a rádióklub tagja volt, első cikkeit a Ragyio vszem (Rádió mindenkinek) folyóiratban jelentek meg. A középiskola befejeztével anyja forradalmár múltja sem volt elegendő a kiválóan tanuló ifjú főiskolai felvételéhez, mivel nem volt proletár származású (apja könyvelő). Egy szilikátüzemben helyezkedett el, majd 1930-ban a 22.sz. repülőgépgyárban (ma Hrunyicsev nevét viseli) villanyszerelőként. A főiskolai kiközösítés dacára aktív komszomolista volt, 1932-től a kommunista párt tagja és a gyár komszomol titkára. Élete értelme a fejlesztői, feltalálói munka volt. Atomatizált bombavető találmányáért 1933-ban 500 rubel jutalmat kapott, ami akkor sok évi fizetésnek felelt meg. Munkás státuszában elegendő időt eltöltve, immár proletárként felvették a Moszkvai Energetikai Főiskola esti tagozatára. Feltalálói munkáira való tekintettel állást kapott a Bolhovityinov tervező irodában, brigádvezetőként. Feladata a különleges rendeltetésű, azaz katonai berendezések tervezése a repülőgépekre. 1937-ben vezető mérnök lett a DB-2 jelzésű első sarkköri repülésre tervezett gép gyártásában. A Moszkvából az Északi-sark érintésével az Egyesült Államokba indított légi expedíció katasztrófával végződött és máig tisztázatlanok az okok. 1939-ben írta meg diploma dolgozatát a „Nehézbombázók váltóáramú rendszere” címmel. 1944-ben gyári részlegvezetőként az első szovjet rakéta-repülőgép, a BI-1 tervezői között volt, ő felügyelte a gyújtási rendszer és a rádió berendezések fejlesztését.
1945-1946-ban szupertitkos megbízatással a megszállt Németországban a V-1, V-2 és egyéb német rakéták fellelhető dokumentációinak, gyártóhelyeinek számbavételén dolgozott. A szovjet kormány a Németországban maradt rakétafejlesztő tudósokat is összegyűjtette. Csertok ekkor ismerkedett meg Szergej Koroljovval, e titkos küldetés vezetőjével, akivel ezt követően két évtizeden át szoros együttműködésben dolgozott. A 88. számú moszkvai tudományos kutató intézetben a további években a zsákmányolt német V-2 rakétákkal kísérletezett, irányította a német dokumentációk alapján tovább tökéletesített R-1 rakétákkal végzett teszteket, később pedig az újabb és újabb szovjet rakéták fejlesztését, gyártását és kipróbálását vezényelte.
Az 50-es évektől kezdve folyamatosan vezetői posztokon volt Koroljov mellett. 1956-ben Lenin-renddel tüntették ki a nukleáris töltet célba juttatására alkalmas R-5 hordozó rakéta létrejöttében végzett tevékenységéért. 1957-ben kapott Lenin-díjat az R-7 rakétákért /ez volt az első interkontinentális ballisztikus rakéta/ és az első szputnyik sikeres pályára állításért. Részese volt az első bolygóközi űrállomások létrehozásának és Gagarin űrútja előkészítésének. Tagja volt a Szovjetúnió, majd Oroszország Tudományos akadémiájának.
Az aeromagazin.hu nemrégiben közölt áttekintést az orosz kozmikus kutatások rendszerhibáiról, s ebben a cikkben olvashatók Borisz Csertok akadémikus megállapításai is.
Meruk József
Fotó: Natalia Kolesnikova