A Magyarországi Drón Koalíció tavalyi megalakulása után – amelyről korábban lapunk is részletesen beszámolt – idén február 1-jén aláírták a Magyarországi Légiipari Klaszter alapító okiratát, amellyel kapcsolatban prof. dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter az ünnepélyes aktus során azt hangsúlyozta, hogy az együttműködés fő mozgatórugója a magyar légiipar európai középmezőnybe kerülése 2026-ig, hogy hazánkat az évtized végére – a gyártást tekintve – a kontinens vezető országai közé emeljük.

Arról, hogy mi is a konkrét feladata az újonnan megalakított hazai szakmai tömörülésnek, Lepsényi Istvánnal, a védelmi ipari fejlesztésekhez tartozó légiipari klaszter létrehozásával, működtetésével kapcsolatos tárcaszintű feladatok koordinálásáért felelős miniszteri biztossal beszélgettünk.

– Miniszteri biztos úr! Amikor a hétköznapi, de a repülés iránt érdeklődő ember tudomást szerez a légiipari klaszterről, szerintem rácsodálkozik, hogy hány olyan iparági résztvevő van ebben a szakmában, amelyeknek rendkívül hasznos munkájáról eddig nem is hallott. Ha jól sejtjük, a klaszter ezeket a vállalatokat, cégeket, illetve egyetemeket és kutatóközpontokat kívánja most közös ernyő alá vonni.

– A klaszter az összes szereplőt be kívánja vonni az együttműködésbe. Emellett az is nagyon fontos, hogy foglalkozunk a légiiparral, mert ez egy olyan húzóágazat, amely a legkorszerűbb technológiákat, szervezési módszereket és a legmodernebb anyagokat alkalmazza, köztük olyan megoldásokat, amelyek egyébként az ipar vagy a gazdaság egyéb területén is nagyon gyorsan el tudnak terjedni, szerencsére erre már számos példa is van. Azért kezdtük megszervezni a Magyarországi Légiipari Klasztert, mert azt láttuk, hogy meglepően sok cég foglalkozik itthon olyan témával, amely kapcsolódik a légiiparhoz, még sincsenek egymással kapcsolatban, gyakorlatilag egymástól elszigetelten dolgoznak. A legtöbben tudják persze, hogy vannak kutatásokkal foglalkozó magyar egyetemek és egyéb intézmények, de nem fordulnak hozzájuk az igényeikkel. Ebből következően mi azt a célt tűztük ki elsődlegesen, hogy hozzuk össze, kapcsoljuk össze ezeket a cégeket, vállalatokat, egyetemeket és intézményeket. Amikor személyesen is felkerestem jó néhány ilyen céget, valóságos gyöngyszemekre bukkantam, olyanokra, amelyekre az ember tényleg nem is gondol. Bizonyára kevesen tudják például, hogy a Boeing legkorszerűbb hajtóművének turbinalapátjait Magyarországon gyártja egy cég, vagy hogy az Airbus felépítményeinek több része, például a hátsó farokrész is idehaza készül. De olyan vállalkozások is vannak, amelyek speciális tömítéseket készítenek, harci helikopterek kábelkötegeit állítják elő, vagy egészen különleges karbantartási tevékenységet végeznek. És léteznek az országban olyan légi szimulációs rendszerek, amelyek a pilótaképzésben töltenek be meghatározó szerepet. Tehát rendkívül sok érdekes és jól működő vállalkozás van, amelyek eredményeit érdemes közösen értékelni és felhasználni, mert azok koncentráltan a gazdaság egészére kihatnak.

– Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy ha ezek a cégek tudnának egymás tevékenységéről, s összefognának, akár egy komplett repülőgépet is összerakhatnánk?

– Az egyik legfőbb célkitűzésünk, hogy Magyarországon induljon meg a repülőgép--sorozatgyártás, persze egyelőre kis méretű gépekről, sportrepülőgépekről van szó.

– Bocsásson meg, de ilyen kezdeményezések nem voltak már korábban is?

– De igen, voltak is, vannak is, ennek ellenére hatóság által jóváhagyott repülőgépgyártás Magyarországon egyelőre nincs. Mi pedig azt szeretnénk, hogy kezdődjön meg valamelyik típus gyártása, mert ez új kultúrát és új lehetőségeket is teremt. Ugyanakkor a meg-lévő kompetenciánk megerősödését is szívesen látnánk, amelyen ma még elsősorban multinacionális cégek dolgoznak, természetesen azon fáradozva, hogy minél több magyar beszállítót találjanak maguknak. Hozzáteszem, maga a beszállítás is óriási kihívást és lehetőséget jelent. Magyarország mint befektetési célpont manapság kimondottan vonzó lehetőségeket kínál, így nem véletlen, hogy nagyon sok cég fejleszt nálunk közép- és rövid távon. Az Airbus nemrég hozott új beruházást hazánkba, amelynek üzeme már épül, és hamarosan megkezdődik a próbagyártás. Egyik oldalról tehát a légiipar is fel-ismerte azt, amire a járműipar már viszonylag régen rájött, hogy érdemes Magyarországra jönni, érdemes itt elkezdeni dolgozni. Másik oldalról a mi feladatunk az, hogy ennek hangot is adjunk, mutassuk meg a lehetőségeket, segítsük a beszállítási láncok kiépítését, mert a légiipar területén ez még nem annyira magától értetődő, mint a járműgyártásban.

– Ha jól tudom, nagyjából ötven a csatlakozott partnerek száma. Ön szerint ez még változhat? Vannak, akik „rejtőzködnek”, vagy esetleg csak kivárnak?

– Azt nem mondanám, hogy rejtőzködnek, csupán egész egyszerűen nem olyan ismert a tevékenységük. Nemrég például Szeghalmon jártam, és elképedve láttam, hogy ott a legkorszerűbb technikával készülnek luxus-autó- és repülőgép-alkatrészek. Van tehát egy sor olyan gyártó, amely valamilyen formában kapcsolódik a légiiparhoz, szeretne is együttműködést, de még nem találtunk egymásra.

– Ezek szerint a mondás az, ami a Magyarországi Drón Koalíció esetében is, hogy ez egy nyitott szervezet, ahova bárki csatlakozhat…

– Ez így van, de azt azért szeretnénk elkerülni, hogy valaki túlságosan dominálja ezt a szervezetet. Ám aki egyetért az üzleti etikával, és megfelelő a hozzáállása, azt szívesen látjuk. Az utóbbi időben is egyre-másra jelentkeznek újabb és újabb cégek, részben olyanok is, amelyekről még nem tudtunk, és olyanok is, amelyeket már ismertünk.

– Nyilván fontosak a kölcsönös előnyök. Mit tud kínálni a klaszter egy jelentkezőnek?

– Van a kapcsolatnak egy formális és egy informális része. A formális részről azt említeném, hogy ha például bizonyos pályázatoknál a klaszter ráteszi a pecsétjét a pályázati anyagra, az előnyt jelent, hiszen egyfajta minőségi garanciát is nyújt. A kapcsolat informális oldalát pedig a tapasztalatátadás, a közös problémák megoldása képezi. Hat munkacsoportban kezdtünk el dolgozni, és jól látható, hogy az egyik legkritikusabb kérdés a szakemberek rendelkezésre állása. Egy-felől talán ismert, hogy Magyarországon szakemberhiány kezd kialakulni, tehát ebben próbálunk a klasztertagoknak segíteni. Másfelől pedig a légiiparban szükséges szaktudás bizonyos része engedélyhez, illetve szakszolgálati engedélyhez kötött, hiszen egy repülőgépet például nem szerelhet akárki, csak az, akinek hatósági engedélye van. Nem kérdés, hogy Magyarországon van légiipari szakemberképzés. De messze nem általános, és nem elégíti ki a növekvő igényeket.

– Ezek a képző szervezetek is tagjai már a klaszternek?

– Van olyan képző szerv, amely tagja a klaszternek, például a békéscsabai szakképzési központnak nagyon sok feladata van éppen a gyulai Airbus vállalat és az ehhez kapcsolódó felületkezelő cég miatt, de vannak mások is, amelyek közül a csepeli szakképzőt lehet kiemelni.

– Lát-e abban fantáziát, hogy a KTI Közlekedéstudományi Intézet is belefolyjon az e téren szükségszerű képzésekbe vagy más feladatokba?

– A KTI-vel nagyon sok kapcsolódási pontunk van, hiszen az intézet része a Légiközlekedési Kutatóközpont, amely ugyan nem kimondottan a légiiparral, sokkal inkább a légi közlekedéssel foglalkozik. Ám ez a két téma kéz a kézben jár, hiszen a közlekedés fejlődése határozza meg az ipar fejlődését. Jól látjuk, hogy milyen tendenciák vannak akár az új anyagok, akár az autonóm rendszerek, akár a robotosítás alkalmazásával kapcsolatban. Nagyon fontosnak tartjuk tehát a KTI-ben zajló kutató-fejlesztő munkát. Az együttműködés másik része a drónokkal összefüggő kérdéskör lehet, hiszen a drónok rendkívül specifikus területei a repülésnek és a légiiparnak, és főleg ez utóbbiban a szabályozás terén még óriási kihívások előtt állunk. Szerintem ha azt mondjuk, hogy a légiipar szabályozásában sok a tennivaló, a drónok kapcsán ezt a nulláról kellett felépíteni. Tehát azt gondolom, hogy a KTI-nek a légiipar minden területén óriási feladatai vannak. És örömmel vesszük a segítségüket, hiszen a magyar légiipar – ahogy említettem – egyik problémája, hogy külföldön nem annyira látható, ezért azt szeretnénk, ha erőteljesebben jelennénk meg a nemzetközi porondon, ha részt vennénk nemzetközi szervezetek munkájában, különböző konferenciákon. Az e feladattal foglalkozó munkacsoportunkat éppen a KTI vezeti, s mivel Schváb Zoltán ügyvezetőben rendkívül együttműködő partnerre találtunk, remélem, hogy a segítségével ezek a kapcsolatok megerősödnek.

– Ön szerint mikorra lesz érezhető hatása a klasztertagok együttműködésének?

– Szerintem ennek már most érezhető hatása van. Hogy csak néhány példát mondjak: a klaszter alakuló ülésén már élénk beszélgetés zajlott az egyetemek és a vállalatok képviselői között. Nagyon sok egyetemen folyik a légiiparhoz kapcsolódó oktatás és kutatás-fejlesztés, amiről a másik oldalon sokan nem tudtak. Illetve az egyetemek sem tudták, hogy egyes javító-karbantartó vállalatoknak milyen feladatokat kell végrehajtaniuk, miben tudnának nekik segíteni. Amit egyébként konkrét célkitűzésként határoztunk meg, az az, hogy amíg jelen pillanatban a légiipar a GDP-hez kismértékben, körülbelül 0,25 százalékkal járul hozzá, addig 2030-ra azt szeretnénk, hogyha ez a szám az európai 3,5 százalékos szint közelébe emelkedne, vagy elérné azt.

– Az elmondottak alapján az a benyomásom, hogy a klaszter tele van szellemi erővel, csak ezeket az erőket kellene koncentrálni…

– Többek között ezt teszi a klaszter, hiszen ezeket a tudásközpontokat hozza össze. Nem véletlen, hogy nagyon intenzív volt az érdeklődés és a jelentkezés. Tulajdonképpen most az a lényeg, hogy megtöltsük tartalommal. Nekünk ki kell használni azt a lehetőséget, amit a multinacionális cégek magyarországi jelenléte ad, első lépcsőben akár be-szállítóként itthon, majd külföldre, hogy megszerezzük a tudást. Annak alapján már sok mindent lehet önállóan csinálni. Ez a fejlődés útja, csak önerőből nagyon kevés dolgot tudunk elérni.

– Szó esett már a Magyarországi Drón Koalícióról. Van átjárás a két szakmai tömörülés között?

– Kapcsolat és átfedés van természetesen. Nagyon sok olyan résztvevő van, amelyik mindkét szervezetnek tagja. Mi magunk is tagjai vagyunk a koalíciónak, és használjuk is a tudásukat. De például a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem is rendkívül aktív tagja mindkét tömörülésnek.

Összegezve tehát úgy gondolom, hogy a két szakmai szervezetnek külön-külön és egyenként is megvan az a tudásbázis, amely előrelendítheti a hazai mobilitás jövőbeni fejlesz-tését.

Somogyi Gábor

Cikkünk a KTI Közlekedéstudományi Intézet támogatásával készült