Besenyei Péter, a Red Bull Air Race egyik legsikeresebb pilótája bejelentette visszavonulását. A sorozat „keresztapja” Las Vegasban állt utoljára rajthoz – számolt be róla a redbull.com. „Szeretnék több időt tölteni a családommal, és több airshow-fellépést vállalni – nyilatkozta. – Mostantól a családomra szeretnék figyelni, és több időt szeretnék magamra fordítani. Befejezni mindig nehéz, de amikor egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik. Ez egy csodás verseny, a szívem mindig a Red Bull Air Race-é lesz, de mostantól nem versenyzőként.”

Az elmúlt évtizedek alatt Péter és a repülés, versenyzés úgy összenőttek a tudatunkban, hogy első hallásra fel sem fogtuk, hogy nem mint pilóta búcsúzik, csupán a versenyzést fejezi be. Megszoktuk, hogy valamirevaló hazai és külföldi airshow nincs nélküle. Aki ismeri, tudja róla, hogy számára a repülés komoly szenvedély, amelyről nem lehet könnyen leszokni.

Besenyei Péterről tudvalevő, hogy földön, vízen és levegőben egyaránt jól érzi magát. Legnagyobb elismeréseit a műrepülésben szerezte, de nem kell szégyenkeznie akkor sem, ha olykor autóba ül vagy hajóra száll.

Alig hatévesen szeretett bele a repülésbe, így amikor pályaválasztás előtt állt, nem volt kérdéses, hogy gyermekkora óta dédelgetett vágyait váltja valóra. A tenyerén hordta a sors, mert sorkatonaként is a deszantosokhoz került Szolnokra, s ha az ejtőernyőzés mellett dönt, vagy a harcművészetet választja, akkor is ismernénk a nevét. Ám ő a szárnyalásra voksolt, és már 19 évesen megszerezte a pilótaengedélyt.

1981 óta műrepülőként hasítja az eget, és az álmokhoz társuló kitartás és következetes munka, hamar meghozta a hőn áhított eredményeket. Mára nemcsak itthon, hanem a világ minden táján tömegeket vonz az airshow-k, versenyek helyszíneire, és milliókat szegez a képernyők elé. Az egykori Breitling-kupákon már a világ első tíz pilótája között bérelt helyet magának, aztán 2002-ben – páratlan tudása és tapasztalatai révén – meghívást kapott a Red Bull csapatába, ahol ő álmodta meg az Air Race-t, majd tesztelte a légikapukkal kirajzolt pályát. A következő évben Ausztriában indult útjára a Red Bull Air Race, majd Tökölön is bemutatkozott az újdonsággal a csapat, és onnan már nem volt megállás, jött Európa, Amerika, vagyis – éppen Besenyei Péternek köszönhetően – kiléptek a nemzetközi porondra. Nem véletlenül emlegették a verseny keresztapjaként.

A műrepülőversenyek világában addig is ismerősen csengett a neve, hiszen számtalan nemzetközi versengésen bizonyította tehetségét, a Red Bull Air Race első évében megszerzett összetett első hely és a versenyekről szóló tévés tudósítások révén pedig hihetetlenül széles körben lett ismert a neve. Az első években bérelt helye volt a dobogón, ám a közönség mégis azzal köti össze a nevét, hogy ő volt az, aki háton átrepült a Lánchíd alatt. S nem ez az egyetlen szenzáció az életében, hiszen ő volt az is, aki átrepült a Korinthoszi-csatornán, az alagúton, és tűbe fűzte a gépét egy sziklahasadékban is. Sok híresség, köztük Felipe Massa is kipróbálhatta, milyen, ha két szuper pilóta ül egy gépben, s röviddel ezután Péter is átléphette a hangsebességet egy Gripen anyósülésében.

Pályafutása során versenyzett bérelt géppel, kölcsöngéppel és saját repülővel is. Olykor alig volt ideje a technikaszelídítéshez, de ezt a végeredményen nem lehetett észrevenni. Egy kis kiruccanásra sosem mond nemet, ha ideje engedi, és ilyenkor bebizonyítja, hogy egy autó volánja mögött vagy egy vitorláson is otthon érzi magát. Könyvei lebilincselők, s igazán figyelemre méltó eredményt produkál akkor is, ha kamerával a kezében üzen nekünk.

Régóta nem létezik valamirevaló hazai verseny, légibemutató nélküle, bár az egyeztetés nem könnyű dolog, hiszen már az év vége előtt dugig van a naptára a következő szezonra, de számára mindig is kitüntetett helyen szerepelt a hazai közönség. Ezért is harcolt érte, hogy a repülő égi cirkusz versenynaptárába Magyarország is bekerüljön.

Műrepülő-bemutató programja a klasszikus és egyéni műrepülőelemek kombinációja; egyfajta improvizáció. A következő figurát mindig a pillanatnyi helyzetnek megfelelően választja. Minden bemutató más és más, sohasem repüli pont ugyanazt, de azért jellegében, stílusában azonnal felismerjük ezer közül is. Az abszolút szabadprogramban nyert már aranyérmet Európa-bajnokságon, világbajnokságon és világkupán is. Műrepülő-bemutatóját a szakemberek a világ egyik legjobbjának – ha nem a legjobbnak – tartják.

Sporteredményei elismeréseként Göncz Árpád Köztársasági Elnöki Aranyéremmel tüntette ki, valamint a Nemzetközi Repülőszövetségtől megkapta a Paul Tissandier-diplomát. 2007-ben Magyar Örökség-díjas lett, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át.

A 2016. március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából a Nemzeti Közlekedési Hatóság elnökének megkülönböztetett tisztelete és nagyrabecsülése jeléül a Szolgálati Jelvény tölgyfalomb koszorúval ékesített arany fokozatát adományozta Besenyei Péternek ezzel az indoklással: „A magyar repülés kiemelkedő személyiségének, a magyar sportrepülés és műrepülősport egyik legnagyobb alakjának, a légi közlekedés fejlesztésében betöltött hatósági együttműködésért, a hazai és nemzetközi sportsikerei elismeréseként.” Mert Péter nem csupán a levegőben vállalt újító szerepet, hanem a földön is, hiszen közreműködött a Corvus Racer nevű különleges repülőgép megalkotásában, amellyel a 2010-es idény közepén versenyzett először.

S e rövid múltidézés után nézzük, miként látja e döntést fél évvel a bejelentés után.

– Nehezen született meg az elhatározás?

– Régóta érlelődik, és szűk családi, baráti körben nem is okozott meglepetést a bejelentés, mert évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy 60 éves koromtól nem versenyzek. A pályarepülés máris hiányzik, nem a repülésbe fáradtam bele, hanem abba, ami a földön együtt jár vele. Megelégeltem, hogy keveset lehetek a családommal, mert folyton úton vagyok, hogy bőröndből élek, szállodákban ébredek, s ha itthon vagyok, akkor is folyton csörög a telefon, valamit mindig intézni, szervezni kell. Egyedül Tünde, a feleségem volt úgy vele, hogy igazán csak akkor merte elhinni, hogy komolyan gondolom, amikor nyilvánosan is bejelentettem a visszavonulásomat.

– Mit szóltak hozzá a versenytársaid?

– Sajnálták, hogy kiesik a csapatból az érdekképviseletet is ellátó társuk, de tiszteletben tartották a döntésemet. A megható búcsúztatáson pedig jó volt érezni, hogy nem múlt el nyom nélkül a velük töltött idő, mert őszinte szeretet áradt felém, és sokszor elmondták, hogy nagyon fogok hiányozni a mezőnyből és magánemberként is.

– Mit kezdesz a rengeteg szabadidőddel?

– Még nem érzékelem, hogy sok lenne, mert a bejelentés óta özönlenek a meghívások. Eddig is jártam találkozókra a repülés szerelmeseihez, ha időm engedte, de most érzékelhetően megszaporodott a közönségtalálkozók, előadások száma, s javában tart az „airshow-szezon” itthon és külföldön is. Talán nem is baj, ha lesz egy fokozatosság, mert a repülésről még nem akarok lemondani, csak szeretném elegánsan csökkenteni a kötelezettségeimet. Jó dolog, hogy több idő jut a családra, barátokra, tudok majd horgászni, vagy csak egyszerűen élvezem az otthonom nyújtotta idillt. Azért hagytuk ott évekkel korábban a várost, hogy csodáljuk a természet közelségét, s minőségi időt tudjunk együtt tölteni. A kutyáink is boldogok, hogy most csak rövidebb időre hagyom ott őket.

– Vannak nagy terveid a jövőre nézve?

– Rengeteg! Sok mindent halogattam évek óta az időhiány miatt, de decemberben újra elkezdtem zongorázni, és ez most nagy örömet szerez. Már nagyon hiányzott, de az igaság az, hogy még nincs hozzá elég időm, egy hónapja jutottam hozzá utoljára… Szeretném rendszerezni a fotókat, videókat, hadat üzenni a halaknak. Remélem, télen lesz lehetőségem sízni is. Itt még nincs vége a sornak, de ezt is falatonként szeretném valóra váltani, hogy maradjon időm élni is. Nagyokat sétálni Tündével és a kutyákkal, és élvezni, hogy van időm rácsodálkozni arra, ami körülvesz. Nem sürgetek semmit, igyekszem örülni annak, ami van. És van minek, mert hihetetlenül jó érzés az emberek érdeklődése, szeretete, amit lépten-nyomon tapasztalok.

– A szakma is szépen búcsúztatott, márciusban újabb kitüntetéssel gazdagodtál.

– Minden elismerés megtisztelő, ez pedig különösen az, hiszen szakmai. S egyben visszaigazolás is számomra, hogy jól végeztem a dolgomat. Nagyon jólesett!

– Az elmondottakból úgy látszik, nem bántad meg a döntésedet.

– Cseppet sem, s mivel a repülésről nem kellett lemondanom, határozottan úgy érzem, hogy jól döntöttem.

Ez vigasztal bennünket is, hogy ha versenyezni nem is látjuk, de repülni még igen.

Besenyei Péter néjegye:

• Tízszeres magyar nemzeti bajnok
• Huszonegy alkalommal az év sportolója motoros műrepülésben
• 1994-ben a motoros műrepülő világbajnokságon összetettben harmadik, az ismert kötelező programban első helyezett
• 1995-ben a motoros műrepülő Európa-bajnokságon összetettben második, az ismert kötelező programban első helyezett, és a négyperces szabadprogramban is Európa-bajnok
• 1997–98-ban az FAI műrepülő-világkupa összetett bajnoka
• 2000-ben a motoros műrepülő világbajnokságon a négyperces szabadprogramban első helyezett
• 2001-ben a műrepülő-világkupa első helyezettje

Vincze Mara

Cikkünk a Nemzeti Közlekedési Hatóság támogatásával készült.

Fotó: Besenyei Archív